A munkahelyeken, otthonokban és online terekben a nők a pszichológiai megterhelés olyan szintjéről számolnak be, amely meghaladja a férfiakét, és a számok szembetűnőek. Az Egyesült Államokban évente minden ötödik nőnél diagnosztizálnak valamilyen mentális betegséget, például depressziót, szorongást vagy poszttraumás stressz-zavart, és a nők nagyjából kétszer nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg ezeket a zavarokat, mint a férfiak. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban végzett felmérések szerint a nők nagyobb valószínűséggel élnek együtt súlyos mentális betegséggel, és nagyobb valószínűséggel károsítják magukat, különösen a késői serdülőkorban és a korai felnőttkorban. A szakértők ezeket a tendenciákat a következő tényezőkkel hozzák összefüggésbe: a tartós bérkülönbségek, a nemi alapú erőszak, a fizetetlen gondozás és az a társadalmi elvárás, hogy a nőknek egyszerre kell kitűnniük a munkában, a gyermeknevelésben és az érzelmi gondozásban.
A statisztikák mögött olyan mindennapi nyomás áll, amely gyakran láthatatlan marad. A nők aránytalanul nagy arányban vállalják a gyermekgondozást és az idősgondozást, gyakran a teljes munkaidős állás mellett, és nagyobb valószínűséggel ők az elsődleges gondozók, akiknek az anyagi biztonsága a törékeny, alacsony fizetésű munkától függ. Sokkal inkább ki vannak téve a párkapcsolati erőszaknak és a szexuális zaklatásnak, ezek a tapasztalatok pedig jelentősen növelik a depresszió és a PTSD kockázatát, és hosszú árnyékot vethetnek a kapcsolatokra és a karrierre. Ugyanakkor a kulturális normák még mindig alkalmazkodásra és önfeláldozásra ösztönzik a nőket, ami megnehezíti a határok kijelölését vagy a segítségkérést, miközben a megbélyegzés és a megfizethető mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés miatt sokan csendben szenvednek. A mentálhigiénés szakemberek szerint ezek nem egyéni gyengeségek, hanem strukturális problémák, amelyek célzott politikát igényelnek, a munkahelyi reformtól kezdve a fizetett szabadságon át a trauma-informált ellátásig.
__Egy ilyen egyedi nyomás megismerése nem csak a politikai döntéshozók és a klinikusok számára jelent felhívást a cselekvésre; megváltoztathatja azt is, ahogyan Ön a saját életét irányítja. Ha felismerjük, hogy a krónikus kimerültség, a szorongás vagy a rossz hangulat rendszerszintű terhekhez - és nem személyes kudarchoz - köthető, könnyebbé válhat támogatást kérni, visszavágni az igazságtalan elvárásoknak, és prioritásként kezelni a pihenést és a kezelést. A stressz nemek szerinti dinamikájának tudatosítása segíthet észrevenni, ha olyan problémákat internalizálunk, amelyek részben társadalmi eredetűek, és beszélgetéseket kezdeményezhetünk partnereinkkel, munkáltatóinkkal és barátainkkal a felelősségek igazságosabb megosztásáról. Gyakorlati szempontból e nyomások megnevezésével világosabb térképet kaphat arról, hogy hol kell kiállnia önmaga és mások mellett, akár olyan terápiát keres, amely elismeri a nemi alapú tapasztalatokat, akár csatlakozik a kortárssegítő hálózatokhoz, akár támogatja a nők mentális egészségét munkahelyén és otthon védő politikákat.
