A személyiségjegyek idővel változhatnak, és változnak is, ami megkérdőjelezi azt a közkeletű felfogást, hogy ezek a jellemzők egész életen át fixek. A Houstoni Egyetem és az Illinois-i Egyetem kutatása megállapította, hogy öt évtized alatt jelentős változások következnek be az olyan tulajdonságokban, mint az érzelmi stabilitás, a lelkiismeretesség és az elfogadhatóság. Míg egyes vonások, mint például az extraverzió, mérsékelt folytonosságot mutatnak - körülbelül 63 százalékos eséllyel maradnak stabilak serdülőkortól idősebb korig -, addig sok embernél drámai változások következnek be a személyiségprofilban, ahogy érik. Ez arra utal, hogy a személyiséget inkább dinamikusnak, mint statikusnak kell tekinteni.
__Longitudinális vizsgálatok azt mutatják, hogy bár a személyiségjegyek viszonylagos stabilitást mutatnak, jelentős változékonyságot mutatnak, amelyet az életkor, a generáció és a társadalmi környezet befolyásol. Egy nagy, több mint 60 évet felölelő skót vizsgálat például azt találta, hogy bizonyos tulajdonságok, különösen a hangulati stabilitás és a lelkiismeretesség, tartósan fennmaradhatnak, de összességében számos személyiségjellemző esetében alacsony az egész életen át tartó stabilitás. Emellett a generációs kohorszokon végzett kutatások azt mutatják, hogy a később született egyének a korábbi kohorszokhoz képest általában extrovertáltabbak és nyitottabbak, de kevésbé kellemesek és neurotikusak, ami rávilágít arra, hogy a történelmi és társadalmi tényezők hogyan járulnak hozzá a személyiség fejlődéséhez az élet során.
__A személyiségjegyek fejlődésének megértése gyakorlati előnyöket kínál a személyes fejlődés és a kapcsolatok szempontjából. Annak felismerése, hogy az olyan tulajdonságok, mint az elfogadhatóság és a lelkiismeretesség javulnak az életkor előrehaladtával, arra ösztönözheti az egyéneket, hogy tudatosan ápolják ezeket a tulajdonságokat. Emellett ösztönzi az empátiát a másokkal való bánásmódban, mivel tudja, hogy a negatív tulajdonságok nem feltétlenül állandóak, és hogy az emberek változhatnak. Ez a szemlélet elősegíti a növekedési gondolkodásmódot, képessé teszi az embereket arra, hogy önfejlesztésen dolgozzanak, és nagyobb optimizmussal és rugalmassággal alkalmazkodjanak az új társadalmi szerepekhez vagy az élet kihívásaihoz.
